A tegnap este szokványosan telt, pakoltam, rendszereztem otthon a dolgaimat és folyamatosan az járt a fejemben, hogy mi az amit elfelejtettem, mit fogok otthon hagyni. Egyenlőre minden megvan, remélem tényleg nem hagytam otthon semmit. A fő problémámat az jelentette, hogy nem fért a fejembe, hogy nem kell útlévél az utazáshoz. Mintha nem jártam volna még külföldön és nem használtam volna a személyimet máskor.. mikor legutóbb voltam akkor még kék útlevél kellett :)
Tehát körülbelül egy órát tudtam egy huzamban aludni, mivel folyamatosan felébredtem. Az izgalomnak vagy inkább a kiváncsiságnak ez az egyetlen jele ami fellelhető bennem, más nem. Tényleg annyira nyugodt vagyok a játékkal kapcsolatban, hogy kicsit sem mozgat meg. Talán majd előtte pár órával vagy éppen mikor már ott leszünk a taxiban úton a kaszinó felé.. de most semmi. Remélem ez nem rossz előjel és inkább izguljak, úgy ahogy mondjuk három év bécsi kihagyás után nemrég a cash asztalnál.
Szóval annó amikor hosszú kihagyás után újra a CCC-be (Concorde Card Club Vienna) evett a fene, az első órában igazán izgatott voltam és volt is egy-két rosszul megjátszott handem, amit fel is róttak utólag a jelenlévő pajtások.. illetve megkérdezték, hogy pl. miért emelek turnön ilyen keveset és a riverbet sem megfelelő. Erre egyből kontráztam, hogy pontkontrollt alkalmaztam, mivel elég gyenge a mezőny és inkább csak a nutssal teszem fel mindenemet az adott szituációban, és a középszar lapom van akkor azt is megfelelően fizessék ki.
Tehát semmi izgalom, no para. A személyim a legnagyobb problémám ami mostanra meg is oldódott és tényleg beengedtek a terminálba, mindjárt kb. ötven perc múlva felengednek minket a gépre. Jah nem is írtam, hogy egy paksi fiatal sráccal indulunk neki a londoni túrának, Dr. Gomba “Mushroom” Dániel személyében. Ő még soha nem ült repülőn ezért ezeket a perceket ő sokkal jobban élvezi mint Én. Nem mintha nekem olyan nagy rutinom lenne benne, de az a 6-7 repülés már megedzett. :)
Mi is a cél a következő egy hétre.. Mindenképpen a tisztes helytállás és az, hogy annyi pénzt sikerüljön nyerni, hogy azt mondjam, hogy legközelebb is szívesen indulok erre a túrára. Komolyan gondolom azt, hogy rendszeressé tenném a kiutazásokat.
Megérkeztünk a szállásra. Az út sima volt, a repülőn inkább aludtam miután sikerült 1200HUF-t venni egy sonkás-sajtos félzsemlét, nehogy mégegyszer csapdába essek. A lutoni reptér körülbelül ötször akkora mint Ferihegy egyben, de ennek ellenére itt is gördülékenyen mentek a dolgok. Miután a csomagokat magunkhoz vettük, jegyet vásároltam a Greenline vonalra ami a központi Victoria pályaudvarra vitt, majd onnan taxi és 15perc kocsikázás után célállomás.
Elfoglaltuk a szobát, nothing special. Ezért az árért jobbat nem kívánhatunk. Ami nagy wp ebben azaz,hogy pont a szomszédságban van egy McDonalds.. úgyhogy meg is látogattuk mivel farkaséhség szindróma lépett fel.
Írtam pár sms-t, hogy mindenki nyugodjon meg és most szundi. Megbeszéltük, hogy 6 körül megtámadjuk a várost, addig lazulunk, pihi, alvás. Kezdek fáradni és mivel semmi nincs a tévében így el is dőlök azonnal. Holnap ébredés után újra írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése